A vágy születése a sorok között
Amikor egy vers első sorát olvassuk, valami apró, halvány szikra lobban fel bennünk. Ez a szikra a vágy: a vágy a megértésre, az azonosulásra, a beavatódásra egy idegen vagy éppen túlontúl ismerős érzelmi térbe. A költészetben a vágy nemcsak romantikus sóvárgás, hanem időnként égető hiány vagy elszalasztott lehetőség, máskor felszabadító, lélekszaggató ujjongás. A magyar irodalom tele van ilyen, a kultúránkat formáló sorokkal, amelyek nem hagynak magunkra, hanem kézen fogva invitálnak a saját belső tájainkra.
Irodalmi előképek: a klasszikusok örök kísértése
Ha a vágyat szeretnénk mélyebb rétegeiben tanulmányozni, érdemes újra fellapozni József Attila „Óda” című versét, ahol a vágy egyszerre testi és metafizikus, földhözragadt és csillagközi. A feszítő kettősség és az erotikától remegő szóképek máig páratlan intenzitással hatnak. Ady Endre „Lédával a bálban” ciklusa szintén szárnyaló példája annak, hogyan szőhető össze a szerelem, a halál és a forradalmi lendület: a vágy lobogó fáklyája ég benne mindörökké. József és Ady mellett ne feledkezzünk meg a misztikusan halk Pilinszky Jánosról sem – nála a kívánkozás már-már néma kiáltás, amely a fehér papírról visszhangzik a lelkünkben.
Könyvajánlók: vágyakozó sorok a polcon
- Mesterházi Mónika: Az akarat topográfiája – kortárs kötet, amely a vágy és a hatalom természetrajzát térképezi fel, nem riadva vissza a nyers őszinteségtől.
- Tóth Krisztina: Pixel – verseskönyv és prózai kollázs határán egyensúlyoz, ahol a testi vágy és a hétköznapi törékenység fonódik össze.
- Szabó T. Anna: Kerítés – a határok, tiltások és vágyakozások könyve; letisztult sorokkal rajzolja meg a közelség és távolság topológiáját.
- Nádasdy Ádám: Jól láthatóan lógok itt – ironikus, mégis gyengéd pillantás a férfi identitás és a vágy keresztmetszetére.
Kulturális élmények: amikor a vágy élő szóvá válik
A könyvek otthoni csendjéből kilépve a kultúra tereiben is tetten érhetjük a vágy pulzálását. A FISZ és a József Attila Kör rendszeresen szervez felolvasóesteket, ahol a sorok élővé, testközelivé válnak. Egy-egy kávézóban vagy romkocsmában megrendezett slam poetry est során pedig a kortárs hangok lendülete tölti be a teret – a vágy itt nemcsak témává, hanem fizikai rezgéssé is alakul, ahogy a mikrofonból a szívekig lüktet.
Olvasási rituálék: kaput nyitni a belső tájra
A versolvasás intim szertartás, amelyhez idő és figyelem kell. Kapcsoljuk ki a kijelzőket, gyújtsunk meg egy lámpát, és hagyjuk, hogy a sorok bemászkáljanak a bőrünk alá. Ha tehetjük, olvassunk hangosan: a suttogott vagy éppen kiáltott szavakban megtestesülő vágy zenei minőséget kap, és ez a halkan rezgő dallam hosszú ideig velünk maradhat. Vagy válasszunk ki egy kedvenc verset, és írjuk le kézzel egy jegyzetfüzetbe: a mozdulat ritmusa és a tinta illata összeolvadva újraírja a szöveget a saját testünkben.
Kísérőművészetek: képekben és hangokban továbbélő versek
Számos képzőművész és zeneszerző merített inspirációt a vágy fodrozódásaiból. Gondoljunk csak a magyar alternatív zenei szcéna olyan zenekaraira, mint a Platon Karataev, akik lírai dalszövegeikben gyakran idéznek meg költői képeket. A vizuális műfajokban pedig Barabás Zsófi absztrakt festményei érzékeltetik a belső áramlások finom vibrálását, mintha a festékünk is a vágy látható frekvenciáján hullámzana.
Nemzetközi horizont: a vágy univerzális nyelve
Bár a magyar költészetben bőven találunk árnyalatokat, érdemes kitekinteni a világirodalomra is. Pablo Neruda odakiáltó, tengernyi szerelem-himnuszai, Sylvia Plath pengeéles befelé forduló monológjai, vagy éppen Ocean Vuong törékeny, ragyogó metaforái mind arról tanúskodnak, hogy a vágy annyiféle arcot ölt, ahány nyelven megszólal. Ezek a kötetek – Neruda „Húsz szerelmes vers és egy kétségbeesett dal” című klasszikusa, Plath „Ariel”-je, illetve Vuong „Night Sky with Exit Wounds”-a – új perspektívákat kínálnak, amelyek visszahatnak saját olvasói tapasztalatainkra is.