A lépcső nem csupán egy hétköznapi elem a mindennapi térben, hanem egy egészen különös kapu a regény belső világába. Ahogy egy hosszú, nyikorgó lépcsőfokot megpillantunk, szinte halljuk a múlt neszeit, az elrejtett titkok suttogását, amelyek csak arra várnak, hogy felfedezzük őket. Egy jó regényben a lépcső nem egyszerűen összeköti a helyiségeket, hanem összekapcsolja az olvasót a történet mélyebb rétegeivel: az elfeledett emlékekkel, a rejtett feszültségekkel, vagy akár a főhős lelki folyamataival.
Gondoljunk csak bele, milyen érzés lehet lépésről lépésre felkapaszkodni egy sötét lépcsőházban, ahol minden egyes fok egy újabb történettel kecsegtet. Az olvasó ebben a pillanatban nem csupán szemlélője, hanem aktív résztvevője lesz a regénynek. A lépcsőfokokon való jártunk közben az idő és tér is eltorzul, mintha egy másik dimenzióba lépnénk, ahol minden apró részlet jelentést nyer.
Ráadásul a lépcső motívuma gyakran a változás, az átalakulás szimbóluma is. Ahogy haladunk felfelé vagy lefelé, egyaránt közelebb kerülünk a megértéshez vagy éppen mélyebbre merülünk a bizonytalanságba. A regényekben ez az út gyakran egyben önmagunkkal való szembenézést is jelent, ahol a lépcső nem csak térbeli, hanem lelki út is egyben.
Ha legközelebb egy történetben megjelenik egy lépcső, érdemes megállni egy pillanatra. Figyeljük meg nemcsak fizikai formáját, hanem azt a rejtett jelentést is, mely segítségével a szerző új dimenziókba vezeti az olvasót. A lépcső a regény mélyére vezet, ahol az olvasó saját maga is rátalálhat arra az izgalmas, belső utazásra, amit egy igazán lebilincselő történet kínál.