Ősgyökér-rímek varázsa

Az ősgyökér nem csupán egy nyelvi fogalom; mélységes érzelem, amely minden költő szívében ott él. Amikor egy versben előbukkan az ősgyökér varázsa, olyan mélységekbe merülünk a szavak között, amelyek korokon átívelnek, összekapcsolva múltat és jelent, gyökereket és ágakat.

Az ősgyökérből eredő rímek nemcsak hangzásukban különlegesek, hanem abban a rejtett erőben is, amely a nyelvlegmélyebb rétegeiből táplálkozik. Egy-egy ilyen rím visszarepít bennünket az időben, mintha a természet mélyén lapuló titkok súgnának szavakat a fülünkbe. Ez a varázslat teszi lehetővé, hogy a vers ne csupán olvasmány legyen, hanem élmény, lélekemelő kaland.

A költő, aki az ősgyökér segítségével építi rímjeit, olyan hidat emel múlt és jelen között, amelyen át lelkünk is utazhat. A régmúlt dallama új köntösben ölt testet, és minden verssor új értelmet nyer. Az olvasóban pedig megfogalmazódik a gondolat, hogy talán bennünk is ott rejtőzik egy ősi gyökér, amely táplálja érzéseinket, emlékeinket és álmainkat.

Ha verset olvasunk, amelyben az ősgyökér rezgései szólnak, érdemes megállni egy pillanatra, és hagyni, hogy a szóvarázs átjárja a lelkünket. Így válik a költészet nem csupán szavak gyűjteményévé, hanem az ősi őszinteség és az időtlenség érzésének hordozójává.